2 Chronicles 18
1 Jozafát tehát igen gazdag és híres volt, és sógorságra lépett Áchábbal.
2 Néhány esztendő múlva le is ment hozzá Szamariába. Megérkezésekor Ácháb igen sok kost és marhát vágatott neki s a vele jött népnek, és rábeszélte, hogy vonuljon fel vele Rámót-Gileád ellen.
3 Azt mondta Ácháb, Izrael királya, Jozafátnak, Júda királyának: „Gyere velem Rámót-Gileád ellen.” Ő azt felelte neki: „Úgy akarom, ahogy te, amint a te néped, úgy akarja az én népem is: veled leszünk a harcban.”
4 Majd azt mondta Jozafát Izrael királyának: „Kérdezd meg kérlek tüstént az Úr szavát.”
5 Erre Izrael királya egybegyűjtött a próféták közül négyszáz embert és megkérdezte tőlük: „Elmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy maradjunk nyugton?” Azok azt felelték: „Menj fel, és Isten azt a király kezébe adja.”
6 Jozafát azonban így szólt: „Nincs-e itt az Úr valamelyik prófétája, hogy tőle is kérdezősködhessünk?”
7 Izrael királya erre így válaszolt Jozafátnak: „Van itt egy ember, akitől megkérdezhetnénk az Úr akaratát, de én gyűlölöm őt, mert nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, Jemla fia.” Ezt mondta erre Jozafát: „Ne beszélj így, király.”
8 Erre Izrael királya odaszólított egy udvari szolgát s mondta neki: „Hívd ide gyorsan Mikeást, Jemla fiát.”
9 Ezalatt mindketten, Izrael királya és Jozafát, Júda királya, királyi díszbe öltözötten trónusukon ültek. A Szamaria kapuja mellett levő térségen ültek és a próféták valamennyien prófétáltak előttük.
10 Cidkija, Kánaána fia, vasszarvakat is készített magának, és azt mondta: „Ezt üzeni az Úr: Ilyenekkel ökleled majd Szíriát, amíg csak el nem tiprod.”
11 Valamennyi próféta is hasonlóképpen prófétált és azt mondta: „Vonulj csak fel Rámót-Gileád ellen, és sikered lesz, s az Úr a király kezébe adja.”
12 Eközben az a követ, aki elment, hogy elhívja Mikeást, azt mondta neki: „Íme, valamennyi próféta egyhangúlag jót jövendöl a királynak: kérlek tehát, hogy a te szavad se térjen el tőlük, s szólj kedvező dolgokat.”
13 Mikeás azt felelte neki: „Az Úr életére mondom, hogy azt fogom mondani, amit Istenem mond majd nekem.”
14 Amikor aztán a királyhoz ért, a király így szólt hozzá: „Mikeás, elmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy maradjunk nyugton?” Ő azt felelte neki: „Vonuljatok csak fel: minden szerencsésen megy majd végbe, s az ellenség a kezedbe kerül.”
15 Erre a király így szólt: „Ismételten s ismételten eskü alatt kényszerítelek, hogy ne mondj nekem az Úr nevében mást, csak azt, ami igaz.”
16 Erre ő így szólt: „Azt láttam, hogy egész Izrael szétszóródott a hegyekben, mint a pásztor nélküli juhnyáj, s az Úr azt mondta: Nincs ezeknek uruk: térjen vissza mindenki békességben házába.”
17 Izrael királya erre ezt mondta Jozafátnak: „Nem megmondottam neked, hogy nem jövendöl ez nekem jót, hanem csak rosszat?”
18 Ő pedig folytatta: „Halljátok tehát az Úr szavát. Láttam az Urat, amint királyi székében ült, s jobbról s balról mellette állt az egész mennyei sereg,
19 és az Úr azt mondta: ‘Ki szedné rá Áchábot, Izrael királyát arra, hogy felmenjen és elessék Rámót-Gileádnál?’ Amíg az egyik így, a másik amúgy beszélt,
20 előlépett a lélek, s megállott az Úr előtt és így szólt: ‘Én rászedem!’ Az Úr megkérdezte: ‘Mivel szeded rá?’
21 Erre ő azt felelte: ‘Kimegyek s hazug lélek leszek valamennyi prófétája szájában.’ Az Úr ekkor azt mondta: ‘Szedd rá, sikerülni fog, menj csak ki és tégy úgy!’
22 Nos tehát, íme, az Úr a hazugság lelkét adta valamennyi prófétád szájába, de az Úr rosszat mondott ki rólad.”
23 Odalépett ekkor Cidkija, Kánaána fia, arcul ütötte Mikeást, és azt mondta: „Merre ment el az Úr lelke tőlem, hogy neked szóljon?”
24 Mikeás erre ezt mondta: „Meglátod majd te magad azon a napon, amikor kamrából kamrába fogsz menekülni, hogy elbújhass.”
25 Erre Izrael királya parancsot adott és azt mondta: „Vegyétek Mikeást és vigyétek őt Ámonhoz, a város parancsnokához s Joáshoz, Amelek fiához,
26 és mondjátok: Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe ezt az embert és csak kevés kenyeret s kevés vizet adjatok neki, amíg én békességgel vissza nem térek.
27 Erre Mikeás így szólt: Ha te békességgel visszatérsz, akkor nem szólt általam az Úr! Majd hozzá tette: Halljátok népek mindnyájan!”
28 Fel is vonult Izrael királya és Jozafát, Júda királya Rámót-Gileád ellen.
29 Ekkor Izrael királya azt mondta Jozafátnak: „Megváltoztatom ruhámat, s úgy megyek a harcba, te azonban csak öltsd fel saját ruháidat.” Izrael királya meg is változtatta ruháit, és elment a harcba.
30 Szíria királya azonban parancsot adott lovassága vezéreinek: „Ne harcoljatok se kicsi, se nagy ellen, hanem csak egyedül Izrael királya ellen.”
31 Ennek következtében, amikor a lovasság vezérei meglátták Jozafátot, azt mondották: „Ez Izrael királya.” Azzal körülvették őt a harcosok, de ő az Úrhoz kiáltott, és ő megsegítette őt s eltérítette őket tőle.
32 Amikor ugyanis látták a lovasság vezérei, hogy ő nem Izrael királya, elhagyták.
33 Történetesen azonban valaki a népből csak úgy találomra kilőtte nyilát és eltalálta vele Izrael királyát a nyakszirt és a vállak között. Erre ő azt mondta szekérvezetőjének: „Fordulj meg és vigyél ki engem a csatasorból, mert megsebesültem.”
34 Aznap vége is lett a harcnak. Izrael királya azonban ott állt a szekerén a szírekkel szemben egészen estig és napnyugtakor meghalt.